Verba volant…

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


„Verba volant, scripta manent.” – vagyis „A szó elszáll, az írás megmarad.” (Azaz, az utóbbit nem lehet letagadni.) Minden tiszteletem a latin szólásoknak, közmondásoknak és szállóigéknek, amelyek évszázados tapasztalatokból levont igazságokat, bölcsességeket fogalmaznak meg; amelyek egy életfelfogás alapjai is lehetnek. Az utóbbi időben azonban gyakran jut eszembe a görög „panta rhei” bölcsesség (minden folyik), amely szerint a világon minden állandó és örökös mozgásban van, minden változik. Miért ne változnának ezek az örökké igaznak tartott mondások is?

Mai világunkban a technikának annyi vívmánya szolgálja a kiinduló bölcsesség megkérdőjelezését! Itt a hangos film, a magnetofon, a videomagnó, a CD; amelyek mind-mind alkalmasak arra, hogy megőrizzék a hangot, a szót, akár egy beszédet is. Ma már tehát, ha akarjuk, a szó sem száll el, hanem megmarad; s nem lehet letagadni, ki mit mondott. Hogy mi ennek a jelentősége? Nem más, mint az, hogy ma már nemcsak írni, hanem beszélni sem szabad felelőtlenül. Vagyis nemcsak a leírt, hanem a kimondott szónak is súlya, jelentősége van. Nem lehet csak úgy, megalapozatlanul szónokolni, hetet-havat összehordani; mint a latin szólás megszületésének idejében. Bár akkor – az az érzésem – a kimondott szónak is nagyobb becsülete volt, mint manapság gyakran van a leírtnak!

Kíváncsi vagyok ugyanakkor arra, hogy a „hodie mihi, cras tibi” latin bölcsesség, amelynek a jelentése „ma nekem, holnap neked”, mikor valósul meg végre a mi korunkban; akár pozitív irányú ígéretet, akár negatív előjelű fenyegetést rejt magában.


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...