Talentum és obulus


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Máté evangéliumában, Jézus példabeszéde nyomán olvashatunk a „tálentomokról”. A szó eredeti jelentése: nagy értékű ókori görög súly- és pénzegység. Jézus egy éppen útra kelő emberről szól, aki amije volt „átadá” szolgáinak. Az egyiknek öt, a másiknak kettő, a harmadiknak pedig egy talentumot. Az első és a második szolga ügyesen megduplázta a rábízott talentumokat, a harmadik elásta azt az egyet.

Amikor „megjöve ama szolgáknak ura”, megdicsérte az első két szolgát tehetségéért; mondván: „menj be a te uradnak örömébe”. A harmadik, „gonosz és rest” szolgát elmarasztalta; „mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporottatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van”. Így lett az első szolgának tizenegy talentuma. A harmadik szolgát a külső sötétségre vetették, ahol „lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Jézus példabeszéde nyomán a talentum szó ma már tehetséget jelent. Emelkedettebb stílusban a tehetséges fiatalt nagy talentumnak is nevezhetjük.

Az obulus – a görög pénzeknél maradva – eredeti jelentése az ókori Athénban kis értékű váltópénz. Arról a pénzdarabról van szó, amelyet a görögök a halottak nyelve alá tettek, hogy az alvilág révésze, Kharón átszállítsa a lelküket a Styx folyón. Az obulus valójában az obelosz (kőszál, kihegyezett nyárs) szóból származik; vagyis rokon az obeliszkkel! A magyar történelemben az Árpád-kori ezüstpénz neve. Ma kis összeget jelent, és főleg támogatás esetén használjuk: „Ez semmi, mindössze obulus!”


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...