Semmi


A Nap örökké süt


− Jó napot!
− Jó napot kívánok!
− De nagy a flanc!
− Ezt hogy érti?
− Kívánok! Magának nem elég a „jó napot”?
− De elég. Miben segíthetek?
− Semmiben.
− Hogy-hogy semmiben?
− Úgy, hogy semmiben.
− Abszolút semmiben?
− Valóban.
− És mit kér?
− Semmit.
− Biztos, hogy semmit?
− Biztos. Semmit.
A kereskedő pár pillanatig motoz a polcon, majd odafordul a látogatóhoz.
− Tessék.
− Ezt miért mondja?
− Mert itt van.
− Ki van itt?
− Nem ki, hanem mi.
− Na, jó. Akkor mi van itt?
− Amit kért.
− De én nem kértem semmit.
− Az van itt.
− Mi?
− A semmi.
− Tessék?
− A kért semmi van itt.
− De hiszen én nem kértem semmit.
− És?
− Mit és?
− Azt tettem ide maga elé.
− De itt semmi sincs!
− Mert azt kérte.
− Rendben. És mennyibe kerül ez az izé?
− Ez nem izé, hanem semmi!
− Mennyibe kerül a semmi?
− A semmi semmibe sem kerül.
− Akkor vihetem is?
− Ha akarja.
− De nekem nem kell semmi sem!
− Akkor miért jött be a boltba?
− Látogatóba.
− Látogatóba… Hm! És kit látogat meg?
− Aki itt van.
− Én vagyok itt.
− Akkor önt látogatom meg.
− Én azonban nem vagyok kíváncsi magára. Amit kért, megkapta. Most fel is út, le is út!
− Na hiszen, szép kis fogadtatás!
− Miért, mit várt?
− Hogy megkínál valamivel.
− Mivel?
− Mivel hogy bejöttem.
− De én nem hívtam.
− Hiszen ez az…
− Micsoda?
− Hogy csak úgy elmegyünk egymás mellett. Mi, emberek! Nem kínál meg semmivel?
− Legföljebb hellyel. Foglaljon helyet! Tessék.
− Köszönöm.
− Mit kíván még?
− Ez igen! Ez már beszéd! Apropó, beszéd. Beszélgessünk!
− És ha bejön egy igazi vevő?
− Ide? Ide a kutya sem jön be, nemhogy vevő!
− Azt maga honnan tudja?
− Megérzi azt az ember.
− Majd azt érzi meg, ha kipenderítem innen!
− Nana! Csak nem akar tettlegességhez folyamodni?
− Ha rákényszerít!
− Én csak azt szeretném, ha beszélgetnénk.
− Beszélgetni? Miről?
− Az Életről! Nagy É-vel!
− Minek?
− Mit minek?
− Minek beszélgessünk az Életről? Nagy É-vel!
− Mert én még soha senkivel sem beszélgettem róla.
− S miért pont énvelem akar beszélgetni róla? Hagyjon engem békén! Menjen a…
− …ki ne mondja! Gondoljon arra, hogy a „stílus maga az ember”!
− Mondja csak, maga őrült?
− Látja, már beszélgetünk is!
− Én azonban nem fogok magával beszélgetni semmiről, mert nem érek rá! Érti?
− Nagyszerű, már egész hosszú mondatokat mond!
− Mondok egy rövidet: Húzzon el az anyja…
− …ne! Nehogy az elsőnek eszébe jutó szót mondja ki! Tudja, a stílus valójában válogatás. Hogy hatást érjünk el, válogatni kell a szavak között! Meg kell találni a helyzethez, a beszélgető partnerhez illő legmegfelelőbb szavakat.
− Elérem én így is, amit akarok. Ki innen!
− Én elmehetek, de akkor maga itt marad egyedül. S lehet, hogy napokig senki sem nyitja magára az ajtót.
− Nincs nekem akkora szerencsém!
− Az magának szerencse?
− Na, hallja! Inkább senki, mint egy őrült!
− Ezzel rám célzott?
− Ugyan, dehogy! Hát van énnekem erre okom?
− Háttal nem illik ám mondatot kezdeni!
− És orrba vágással?
− Már megint az erőszak.
− Jobb szeretné, ha hívnám az ápolókat? A kedves, jó ápolókat.
− Kinek kellenek itt ápolók?
− Én úgy látom, hogy magának. Kiengedték vagy elszökött?
− Honnan?
− Tudja azt maga nagyon jól!
− Csak nem a bolondokházára gondol?
− Á, dehogy. Az őrültekére!
− Egyszóval nem akar velem beszélgetni az életről?
− Nagy É-vel?
− Igen, azzal!
− Nem akarok.
− És a Halálról? Nagy Hával?
− Arról sem, sem nagy, sem kis hával! Semmiről.
− Semmiről? Akkor visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Semmit sem kértem, csak azt, hogy beszélgessünk. De végül semmiről sem beszélgettünk. Így aztán semmire sem jutottunk. Semmit nem is kaptam, semmit…
− Hát, ha csak ez hiányzik neked! Nesze… nesze… Te toprongy! Te provokátor! Kérsz még? Nesze… nesze… Ez nem semmi!
− Ember az emberrel! Jól elbeszélgettünk. De semmit sem jegyzett meg.
− Mit kellett volna megjegyeznem, te dúvad?
− Azt, hogy háttal nem kezdünk mondatot!

A szomszédok találtak rá. Ott feküdt törött orral, vérbe fagyva a bolt előtt a járdán.
− Mi történt? − kérdezték tőle.
− Semmi. Csak elbeszélgettünk ketten, a boltos meg én, mint ember az emberrel. Egyébként nem történt semmi. Ahogy az Életben lenni szokott. Semmi sem történt. Az égvilágon semmi…


(Megjelent 2011-ben Mihályfalvi László A NAP ÖRÖKKÉ SÜT c. könyvében.)


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...