Október


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Az október is – akárcsak az összes hónapnevünk – latin jövevényszó a magyar nyelvben. Megjelenése 1416 utánra tehető. Az eredeti latin szó a „nyolc” jelentésű „octo” (olaszul „otto”) számnévhez kapcsolható; hiszen – akárcsak a már megismert szeptember – eredetileg a márciussal kezdődő év latin naptárának nyolcadik hónapját jelölte. A szeptember, természetesen a hetedik hónap volt.

Ez a hónapunk sem kerülhette el a sorsát. Valamennyi latin eredetű hónapnevünk magyarításával – így az októberével is – többször próbálkoztak. Régi keresztény elnevezésével 1506 után találkozhatunk, ettől nevezték e hónapot Mindszent havának. Sylvester János 1539-től a borvető hó nevet adta októbernek. Később – az 1810-es évek környékén – honosodnak meg rövid időre a következő nevek: őszhó, tizedhó, utószüret.

Na és mi van a híres vagy inkább konok Barczafalvi Szabó Dáviddal? – kérdezhetné a kedves olvasó. Jogos a kérdés, hisz az ő kérlelhetetlen és következetes nyelvújító munkásságával legutóbb néhány mondatban megemlékeztem. Természetesen ő sem maradt ki a sorból, és a legkülönösebb nevet éppen ő adta októberünknek: mustonos. Mindenki tudja, hogy miért. A népnyelv egyébként az év utolsó négy hónapját berregő hónapnak is mondja, bizonyára az egyre hűvösödő, egyre hidegebb idő miatt.

Végül hadd idézzem meg Radnóti Miklós Naptárából az Október című verset – remélem – mindenki örömére:

„Hűvös arany szél lobog,
lesülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.”


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...