Nem nagy kunszt?


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Nyelvünkben nagyon sok a német jövevényszó. Közülük azokkal, amelyekről lerí a német eredet, és még a hangzásuk sem a legszebb; csínján kellene bánnunk.

A „spórol” ellen már sokszor szóltam! Hiába. Pedig van magyar megfelelője: takarékoskodik, megtakarít; vár, számít valamire.

A spájz-éléskamra; a spulni-orsó, cséve; a srégen-ferdén, átlósan, rézsútosan; a sróf-csavar; a stráf-csík, sáv, szalag; a stíröl-bámul, fixíroz. Ez utóbbiról jutott eszembe a „strici”, amely a bécsi német „Strizzi” szó átvétele; jelentése pedig naplopó, selyemfiú, nőfuttató. Nálunk ez utóbbi, valamint csirkefogó, gazember értelemben használatos. A stich-szag, mellékíz; a stift-szegecs, rudacska; a stikli-csíny, kópéság; a spannol-feszít; a sparherd vagy sparhelt-takaréktűzhely. Ezzel eljutottunk a konyhába, ahol a hokedlin ülünk, a stelázsi polcán sós stangli kínálja magát; a ház úrnője pedig spékel. E szó a német „speck” szalonna szóból származik, jelentése szalonnával megtűzdel (húst). Átvitt értelemben „tarkít, fűszerez” jelentésben is használják: A szónok beszédét szellemes bemondásokkal, tréfákkal spékelte. Ez utóbbi szó helyett javaslom a tarkította vagy fűszerezte magyar kifejezést.

A „nokedli” viszont mára már teret hódított a konyhában a bajor-osztrák „Nockerl” szóból; és az igazi magyar pörkölttel megfér egy tányéron. A kiváló fogás után pedig bizonyára jólesik egy krigli sör is…

Remélem, nem nagy kunszt (művészet) a szebb magyar szó használata a nem olyan szép német eredetű helyett?


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...