Létére és lévén


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


Kedves olvasó, melyik mondat a helyes: „Jó tanuló létére nem tanult a mai órára.” vagy ’Jó tanuló lévén elégtelent kapott a mai órán.’? Ha valaki erre azt mondja, hogy mindkettő helyes, az téved. Miért? Nyelvi szempontból csak az első mondatot fogadjuk el, hisz a „létére” névutót ellentétes jelentésben használtuk. A „lévén” névutót csak okviszony esetén alkalmazhatjuk. A „jótanulóság” viszont nem oka annak, hogy az illető elégtelent kapjon.

A névutó-keveredés gyakori nyelvhelyességi hiba. A „létére” és a „lévén” kitüntető helyen áll a rangsorban. Nézzünk mindkét névutóval néhány mondatot! „Komoly ember létére felelőtlenül viselkedett. Komoly ember lévén felelősségteljesen viselkedett.” Így szabatos, fordított névutó használattal helytelen. Ugyancsak helytelen az Idős ember lévén dolgozik.; amely hibátlanul: Idős ember létére dolgozik. (Vagyis hiába idős az illető, dolgozik. Ez szembeállítás.) „Érző lélek létére sem törődik a gyengékkel. Érző lélek lévén felkarolja a rászorulókat.” Mindkét kijelentés hibátlan.

A felcserélés komikus is lehet! „Katonáink magyarok lévén megfutamodtak.” Furcsa. Ha tehát a katona magyar, akkor megfutamodik? „Sportolóink magyar létükre derekasan küzdöttek.” Sajnálatos volna, ha így lenne! A sportolók magyarságuk ellenére küzdöttek derekasan? Kikérjük magunknak! A két mondat tehát – legalábbis nyelvhelyességi szempontból – így jó: „Katonáink magyar létükre megfutamodtak.” Micsoda szégyen! „Sportolóink magyarok lévén derekasan küzdöttek.” Micsoda öröm!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...