A királyné és a tanárnő

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Nyelvünkben világosan elkülöníthető a -né és a -nő utótag használata. A -né képző valakinek a feleségére utal: a király felesége a királyné, a molnár felesége a molnárné, a pap felesége a papné, a juhászé a juhászné, a miniszteré pedig a miniszterné.

A -nő utótag az előtagbeli foglakozást űző személy nőneműségét fejezi ki: királynő – az adott állam nőnemű uralkodója, tanárnő – nőnemű tanár, színésznő – nőnemű színész.

Vigyázzunk, hisz a Bánk bán című drámában Gertrudisról nem állíthatjuk, hogy királynő, mivel nem ő uralkodik (legföljebb szeretne); hanem II. András (Endre) felesége, vagyis Gertrudis a királyné. I. Erzsébet viszont 1558-tól 1603-ig angol királynő, az uralkodó; míg a vele szemben fellépő Stuart Mária 1542-67 között Skóciában királynő, közben 1559-6o között – II. Ferenc francia király feleségeként – francia királyné is volt.

Így a tanár felesége, ha nem pedagógus, akkor tanárné; de ha a lányuk pedagógus, akkor ő tanárnő és egyúttal doktorné, ha doktor a férje.

A foglalkozások egy részének van női változata: doktor – doktornő, ápoló – ápolónő, színész – színésznő, művész – művésznő, tanító – tanítónő, képviselő – képviselőnő. Másoknak nincs: jogász, orvos, sebész, cipész, miniszter, újságíró, polgármester, ötvös, műszerész. Ez utóbbiak férfira és nőre egyaránt vonatkoznak. Nincs hímnemű párja a mosónő, varrónő, óvónő szónak.

A rangosabb hölgyek megszólítására javaslatom: miniszter asszony, képviselő asszony, professzor asszony.

Kerüljük az erőszakos nőiesítést! Helytelen a professzornő, újságírónő, ötvösnő forma.


 

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...