Karinthyék intarziái

A Nyugat című folyóirat nagy nemzedékének tagjai igen kedvelték az intarzia játékot; amelynek lényege: egy híres ember nevének elrejtése értelmes mondatban. Például: „Egy golyóka, im órám összetörte.” (Jókai Mór)

Karinthy Frigyes a saját nevét így foglalta mondatba: „Magát egy égi kar inti, frigye sikerülni fog.” Sajnos e jóslata nem vált valóra. Karinthy barátja, Kosztolányi Dezső, aki a tréfákban is társa volt, szintén saját nevével replikázott: A vendég panaszkodik a pincérnőnek: „Rossz itt a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember!”

A New York és a Hadik kávéházban sorra alkották az intarziákat, végül megállapodtak abban; hogy csupán Csokonai Vitéz Mihály nevének intarziájával nem lehet értelmes magyar mondatot alkotni.

Ekkor Karinthy észrevétlenül elment. Egy kis idő múlva telefonált, s a kávéházban köztük lévő neves kritikust (ítészt) kérte a telefonhoz. Elmondta neki, hogy már az ágyban fekszik feleségével, a gyönyörű Bőhm Arankával…(Karinthy második felesége különben közismerten kikapós, egyúttal házsártos asszony hírében tündökölt!)…, majd így folytatta: „Nem is tudod, milyen jó a csók, ó naiv ítész, mi hájjal kenegetnek!”

Egyik alkalommal elhatározták, annak a nevét foglalják intarziába, aki elsőként lép be a kávéházba. Mit ad isten, Bisztricsány Ede érkezett elsőnek. Vakarták is a fejüket a játékosok; majd kis szünet után – amíg gondolataikba mélyedtek – Kosztolányi előállt a megfejtéssel: „Anna nem kér imbiszt, rí; Csány, e derék dinnyetermő vidék gyümölcsét kívánja.”

Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...