A h-végű szavak ejtése

„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


Rögtön szögezzük: A h-végű szavak ejtése ingadozik. Némelyikben a szóvégi h-t nem ejtjük: méh, méhnek; pléh, pléhvel; céh, céhben; cseh, csehtől („S amely kardot ő az álnok csehtől elvett,/Azzal adott néki örökös kegyelmet.”); düh, dühkitörés; juh, juhnyáj. Ezeket a szavakat h-val írjuk, de h nélkül ejtjük őket. Tehát így: mé – mének; plé – plével; cse – csetől. Ne is erőlködjünk a h hang kiejtésével! Ha a h végű szóhoz magánhangzóval kezdődő toldalék járul, akkor kiejtjük a h-t: méhek, juhász (“Megy a juhász szamáron”.), dühöm, rühes, csehül (Csehül vagyok!).

Léteznek olyan szavaink is, amelyeknek a végén mindig ejtjük a h-t: doh, enyh, bolyh, keh (Ne köhögj, mert jön a vásár! – mondják annak, aki sokat köhög. Miért? Mert a keheseket – a lovat, szamarat – adják el először a vásárban.), éh, potroh, sah, Allah, padisah. Ezen szavak toldalékos alakjaiban is hangzik a h: dohos, enyhet, bolyhos, éhes, potrohos (aki nem issza, hanem vedeli a sört), Allahot.

A h ejtésétől függ a -val, -vel rag v-jének hasonulása. Amelyik szóban nem ejtjük a szóvégi h-t, ott nem következik be a hasonulás: A gazda nem bír a sok méhvel (mével). Lányod egy csehvel jár? (A csehhel ejtés helytelen, a csevel helyes.) A juhász két juhval (juval) tért haza. Amelyik szó végén ejtjük a h-t, ott a teljes hasonulás is bekövetkezik: Tibor nagy potrohhal büszkélkedik. Beszélt a perzsa sahhal. Jumurdzsák perlekedik Allahhal. (Gondoljunk Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényére!)


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...