A foci és a riporter


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.”
(Márai Sándor)


Ha azt mondom, hogy a sportriporterek használják a legtöbb közhelyet, bizonyára nem járok messze az igazságtól. A ’pettyes, a játékszer, a bőr’ – nagyjából mindenki tudja, hogy a sport nyelvében a „labdát” jelenti. Így aztán ’Az ék a játékszert a hálóba pofozta.’ mondat nem is más, mint hogy gólt rúgott az istenadta „csatár”. ’A hidegzuhany a 19. percben jött.’ mondatot se értsük szó szerint, hiszen nem küldtek egy játékost sem a hideg zuhany alá (bár némelyik megérdemelné), hanem csak egyszerűen gólt kapott a csapat. ’A sírból hoztuk vissza az egy pontot.’ – a mai fociban a váratlanul, az utolsó pillanatban elért döntetlen mondata.

Néhány szót a küzdőszellemről: valamikor beszélhettünk ’csupaszív’ játékosról; az ilyen ma már ritka, mint a fehér holló; helyette a játékosok ’odatették magukat’. Vagy: ’Az akarással nem volt baj.’ Még szerencse; mert képzeljük el: a 22 játékos kimegy a pályára, ’odateszik magukat’; de akarni nem akarnak! (Igaz, ezt el sem kell képzelni.)

Régen voltak csatárok meg védők, támadó- és védőjáték; ma már ’előrejáték’ meg ’visszapassz’ létezik csak. Valaha volt „aranycsapatunk”, ma ’jól összerakott csapatok’ vergődnek a ’gyepen’.

Végül pár mondat napjainkból: ’Nincs les!’ – kiabál a riporter, amikor a játékos nem lesről indul. Pedig les – a szabálykönyv szerint is – van; az idézett pillanatban így lett volna helyes a bőgés: „Nem les!” 0:0-nál hangzott el: ’Jó lenne még egy gól a szünet előtt!’ De mivel gól eleddig nem született, a mondat helyesen: „Jó lenne még a szünet előtt egy gól!”

Folytathatnám, de inkább egy – viccesnek szánt – főleg hosszú hajú focistáknak címzett szurkolói buzdítást idézek: ’Hajtsatok, hajtsatok; csak ki ne essenek a hajcsatok!’


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...