Fel vagy föl?


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai)


A mi nyelvünket – a benne található rengeteg „e” hang miatt – gyakran „mekegő” vagy „kecskenyelvnek” nevezik. (Ebben az egyetlen mondatban is mennyi az „e” hang!) A szögediek (a déli nyelvjárást beszélők) ezt a problémát könnyen megoldják, mégpedig úgy; hogy a zárt „ë” hang helyén – ahogy erről már korábban írtam – „ö” hangot ejtenek: röngeteg, könyér, köserves, kendör, embör, édös, röndben stb.

A köznyelvben is van lehetőségünk a sok „e” hang elkerülésére az úgynevezett „e-ö alakpárok” segítségével.

Néhány példával világossá válik a feladat. Ilyen a fel-föl igekötő: felemel-fölemel, felmegy- fölmegy, felmenekül-fölmenekül pl. a hegyekbe, feleszmél-föleszmél, felenged-fölenged, felterpeszkedik-fölterpeszkedik például a kemencére (déli nyelvjárásban: a kemöncére), felgerjed-fölgerjed, felemelkedik-fölemelkedik stb.

További példák: felesleges-fölösleges: felesleges ember-fölösleges ember; veder-vödör: A veder tele van vízzel.−A vödör tele van vízzel. Legfeljebb-legföljebb: Legfeljebb tejfellel eszem.−Legföljebb tejföllel fogyasztom. Csend-csönd: „Csönd van. A dudva, a muhar, / A gaz, lehúz, altat, befed” (Ady: A magyar Ugaron); Jó Csönd herceg előtt (Ady). Per-pör: heves per-heves pör. Seprő-söprű: fölseper, de(!) felsöpör; közmondásunk pedig: „Új seprő jól söpör.” Ugyancsak „de”: felköszönt, felöltözöm (e szavakban az „ö” lenne a sok).

Újabbak: fedő-födő, csepeg-csöpög: csöpög az eresz. Csenget-csönget, cseppen-csöppen stb.

A jobb hangzás érdekében tehát – ha tehetjük – inkább az „ö”-s változatot használjuk; különösen akkor, ha a szóban vagy a mondatban több „e” hang is van!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...