A versek műfordításáról


„Erős várunk, a nyelv”


A magyar nyelv költészetre igen alkalmas, hisz szavaink többértelműsége, zenéje… sokkal többet hordoz magában annál, mint hogy idegen nyelvre át lehessen ültetni őket. Gondoljunk csak például Vörösmarty Mihályra! Lefordította már valaki idegen nyelvre e sorát:

„Majd ha… a szent béke korát nem cudarítja gyilok”? Miképpen birkózna meg a műfordító a „cudarítja” és a könnyebbnek is gondolható „gyilok” szóval?

Természetesen van nekünk Szabolcska Mihályunk és Wass Albertünk is! Az ő úgynevezett költészetük viszont sokkal „egyszerűbb” annál, hogy idegen nyelven megjelentessék akár egyetlen versüket is.

Nem véletlenül fordítják inkább jelentős, nagy magyar költők verseit! Olyanokét, mint Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Márai Sándor… Ám az ő verseik más problémák elé állítják fordítójukat.

Mi, magyarok viszont szerencsések vagyunk, mert olyan költők „tolmácsolásában” ismerhetjük meg a világirodalom klasszikusainak költeményeit, mint Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Kassák Lajos, Képes Géza

Íme, egy kevésbé ismert vers – Radnóti Miklós fordításában:

Victor Hugo: A rózsa és a sír

Kérdi a rózsát a sírbolt:
– Harmat sír rád s ím e titkolt
könnyeket hová teszed?
És ez így felel a sírnak:
– Vermed mélyén holtak sírnak
a testüket hová teszed?

S válaszol a rózsa: – Szálló
illat lesz belőle, illó
ámbra s mézes illatár.
S válaszol a sír: – A testek
bennem mind angyallá lesznek
s vermemből mind égre száll!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...