A starttól a hajráig


„Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)


A tudatos szómagyarítás régi jelenség nyelvünkben, de nem szabad erőltetni az idegen szó magyarra váltását; mert szörnyszülöttek jöhetnek létre. Ilyen például a Stockholmból lett Istókhalma, a Koppenhága helyett javasolt Kappanhágó vagy az Arisztotelészt felváltó Harisnyás Tót Illés.

1931-ben sikeres mozgalom, a sportnyelvújítás bontakozott ki hazánkban. Ekkor került a start helyébe a rajt. A táv végén pedig nem a finis, hanem a hajrá következik; és akinek jó az erőnléte (a kondíció helyett), győzhet is. A legtöbb idegen szót, az akkor népszerű labdarúgásban váltották fel magyarral: az előző szót például a football helyett. A trénerből edző lett, a dresszből mez, a kornerből szöglet; de a grundfociban ma is kornert mondunk: Három korner tizenegyes! A bekk hátvéd; a half fedezet, a center középcsatár lett. Mára ezek a posztok eltűntek, és megjelentek a védők, a középpályások, a támadók vagy ékek. A dribliz helyébe a cselez, a hands helyébe a kezezés, az off side helyébe pedig a les lépett.

Más sportágakat vizsgálva: a volley – röpte, a backhand – fonák, a forhand – tenyeres a teniszben. A boksz ökölvívás, a ring szorító, a KO pedig kiütés. A planche pást, a parád védés, a riposzt visszavágás a vívásban. A túrát felváltotta a portya, a drukkert a szurkoló, a meccset a mérkőzés, a derbit a rangadó.

Egy valami azonban nem változott. A megmaradt maroknyi szurkoló – amikor a labda az ellenfél hálójába kerül a focimeccsen (bocsánat, labdarúgó-mérkőzésen), akkor – minden nyelvhelyességi szabályról megfeledkezve önfeledten ma is azt kiáltja, ordítja vagy üvölti, hogy: Góóól!


Hozzászólás
Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

You may also like...